Csak úgy mint tavaly, a partyarcok.hu kicsiny kis csapata (6 egészséges férfiállat) ismét fejébe vette, hogy másodszor is meghódítja Puy Saint Vincent havas csúcsait és részt vesz a Snowattack nevezetű megmozduláson, ami egy non-stop partykkal egybekötött sí-és snowboard tábor. Ez a miniblog arra szolgál, hogy a brigád ügyes-bajos dolgait, élményeit megossza Veletek, lehetőleg napi egyszeri bejelentkezésekkel. A blogot én, azaz Pip-Gábor írom, a site szerkesztő/fotósa.

0. nap: A készülődés

Kicsit gördülékenyebben mentek a dolgok mint tavaly, hiszen már mindenki tudta mi az ami biztosan kell és mi az, ami felesleges. Szerencsére sikerült ingyen buszt szereznünk, így azzal sincs gond (thx Norbi Úr), de le kellett érte menni vidékre, persze az is mára maradt. Csak úgy mint a pakolás, bevásárlás, és minden apróság belezsúfolva egy napba, korai lefekvéssel. Mármint mihez képest korai. A fél 11 még csak-csak jónak mondható, de az, hogy fél óránként felébredtem és fél 6 helyett már egy órával korábban itt kukorékolok, az nem mondható éppen biztatónak!:) Nem tudom a többiek mennyit alhattak, de kértem hogy nagyon vitézkedtek volna...Persze arra kelni, hogy itthon megint csak szakad a hó, miközben Puyban hetek óta nem esett elég idegesítő, főleg hogy a hatodik emberünk kint van már egy hete, és jót még a pályákról nem mondott!:( Na de sebaj, indulásra fel - vár ránk 1200 km.

1. nap: Az utazás

Amint azt már írtam, szinte zéró alvás utáni kelés a szakadó hóesésre – no comment.

Hiszen ez kapásból meg fogja dobni az utazási időt – károgtam magamban előre. Persze nem is kellett az ördögöt a falra festeni, nem csak szeretett hazánkat kísérte hóesés, hanem a szomszédos Szlovénia is kapott belőle rendesen. 70km/h-val a hókotró után szinte felüdülés volt mozgolódni, de nem hajtott a tatár, a szobánk már le volt vajazva, a készbe sikerült megérkeznünk Puy Sait Vincent 1600 méteres magasságába. A becsekkolás maximum 10 percet vett igénybe, majd birtokba is vehettük az apartmant.

Sikerült azonnal belakni a helyet, köszönhetően az elfogyasztott alkohol mennyiségnek, de szerencsére úgy döntöttünk, ma még nem nézünk fel a nyitóbulira, hiszen az igazi megmérettetés a második napon lesz, amikor is éjféltől a Freestylers dübörög az Arénában! Ezért éjfél magasságában nyugovóra is tértünk, hogy erőt gyűjtsünk a vasárnapra!

2. Nap: Az Armageddon

Korai kelés majd gyors reggeli után irány a pálya, bemozogtuk a síterepet, de sajnos elég nagy kapufa. Hetek óta nem esett friss hó, ezért minimális szájhúzás előfordul. Főleg a tavalyihoz képest, mikor is méteres friss hó esett mikor itt voltunk. Ráadásul otthonról is jönnek a hírek, hogy milyen ítéletidő van. Ettől függetlenül jófajta volt az egész nap és egy kicsit rápihenve az éjszakára, megkezdtük a bulizást. Az Arénába éjfél előtt egy fél órával értünk fel, ahol már alapoztak a fiatalok. Mi becsatlakoztunk és közel zárásig vittük is tovább, aminek súlyos másnaposság lett a következménye! :)

Freesylers egyébként nagyon jó volt és leszámítva a hideget, ami a partysátorban uralkodott, hibátlan buliban volt részünk.

3. nap: A REHAB

Sikerült úgy megküldeni az éjszakát, hogy a mai napi csúszásról szó sem lehetett, ezért a teljes nap a regenerálódás jegyében telt. Sok-sok kaja és alvás, aminek a vége egy folyosón elkövetett Solo kártyaparty sörözéssel egybekötve. A csapat egyik fele úgy megtáltosodott, hogy felnézett az Arénába ismét, hiszen nincs is jobb egy másnaposságra, mint ráinni.

4. nap: A Retro

Egész napos csúszással egybekötött bulizgatás a közös meeting helyen, ahol Morpheus és Peregi nyomatta a jobbnál jobb muzsikákat a Red Bullos autóról. Van aki még az este eljövetelét sem tudta kivárni és már délután üvegből itta az égetett szeszesitalokat, aminek következtében a hangulat sem volt semmi. Két csúszás között belenéztem a Jackson táncba is, amit bőszen gyakoroltak a záró estére. Jópofán nézett ki, ahogy bakancsban próbálták a tánclépéseket az önkéntesek. Persze mindennek megvolt a jutalma, hiszen minden nap ajándékosztással zárult a gyakorlás. egyébként ezt az estét várom a legjobban, hiszen Peregiék régi nagy cimborák, velük a bulizás mindig szigorú! :)

5. nap: Friss hóra várva

A nap első fele gyorsan eltelt, mivel a fergeteges retro éjszaka után délben sikerült magunkhoz térni :D
Viszont a másik felében hasznos és érdekes dolgokat csináltunk, mint például snowboardozás, vagy a crazy csúszás megtekintése és végigszurkolása. Tőlünk senkinek nem volt sem ereje, sem kedve benevezni, így maradt a fotózás és tapsolás egy-egy vadócabb győzelemre, beérkezésre. A lényege az volt, hogy egy speciálisan erre a célra kialakított (este a két ház között túrta rendesen a ratrak) pályán kellett lezúzni minél gyorsabban egy felfújható teknősön. Ezalatt Whiteboy küldte a zenéket és sikerült Chriss-el is összefutni, aki megfenyegetett, h ki ne merjük hagyni az esti bulit:) Nem mintha lenne választásunk, hiszen ezért jöttünk! Közben a folyamatos szikrázó napsütésnk köszönhetően rohamosan olvad, és a pályák is egyre rosszabbak. Ma már láttam egy-két barnás foltot is, ami eléggé megrémített, hiszen Puy elvileg egy eléggé hóbiztos helynek számít. Az ad csak megnyugvásra okot, hogy azt csiripelik a madarak, hamarosan beköszönt a hóesés.

6. nap: A pihenő
Annyit voltunk már bulizni meg csúszni amióta megjöttünk, hogy ma volt a legkevesebb kedvem kimenni a pályára, ráadásul a többiek már sokkal jobban csúsznak, így egyedül maradtam. A nap ma is ezerrel sütött, így többnyire a hüttéknél lófráltam egy szál pólóban és próbáltam egyre több ismerőssel dumálni, több embert megismerni.
Azt kell mondjam, a tavalyihoz képest sokkal jobb brigád gyűlt össze, mindenki barátkozósabb, mosolygósabb, közvetlenebb. Bárhol a pályán megállsz, máris ketten állnak melletted és kérdezik hogy mi a szitu, milyen volt a tegnapi buli, jössz-e ma stb. Becsületességben is élen jár mindenki, amit valaki elhagyott szinte biztos, hogy megtalálja hamarosan, mert csak úgy zúdul a sok cucc a talál tárgyak közé. Ma sem esett még, de már estefelé látszik, hogy valami készül. A záróbulira lenézek, de ha tényleg esni fog, inkább pihenek, mert nincs is jobb a friss porhónál!

7. nap: A gyönyör

Tegnap este sötétedés után nekiállt havazni és csak esett és esett....
Aminek következtében péntek reggelre jelentős mennyiségű friss hó érkezett! Az utánpótlásról is gondoskodott az idő, hiszen nem hagyta abba napközben sem. Szép nagy pelyhekben rontotta a látási viszonyokat.:) De ezzel a legkevésbé sem foglalkoztunk, hiszen eljött a várt pillanat: porhó minden mennyiségben! Néhol derékig gázolva csúsztunk a pályákon, s a kora esti buszindulásoknak köszönhetően a pályán alig voltak már. Volt olyan szakasz, ahol 5 percig emberrel sem találkoztam. Néha lehetett hallani az erdő felől egy-egy önfeledt kiáltást, amit sokszor én is megeresztettem. Fergeteges élmény volt!
Csak azért fejeztem be délután négy körül, mert a ruháimnak már nem volt egyetlen száraz része sem, mindenből facsarni lehetett a vizet. Mint kiderült a többiek már hamarabb befejezték és az az ötletük támadt, ne maradjunk éjszakára, hanem induljunk el a buszokkal egy időben.
Így szombat kora délelőtti érkezéssel (átküzdöttük magunkat a francia hóesésen, az olasz esős ítéletidőn és jégpáncél autópályán, a szlovén havas járhatatlan uatkon, majd a magyar hóviharon) hulla fáradtan vágódott mindenki ágyba, s ezzel véget ért a 2010-es Snowattack! :)

A Snowattack első sorozata itt található: !KLIKK!